13/7. Karancs (729 m)

A Zemplén után már csak a "palóc Olümposznak" is nevezett Karancs volt hátra, mely a Medves-Ajnácskői-hegységgel közös kistájként a szlovák-magyar határon alkotja a Karancs-Medves vidéket, de egyes tájföldrajzi beosztások a tágabb értelemben vett Cserháthoz sorolják. A 13 magyar hegycsúcs kihívás során mi is a tágabb értelmezéssel éltünk, így a Karancs mint Magyarország egyik középtájának, a Cserhátnak a legmagasabb pontjaként került fel a megmászandó hegyek listájára és így nem került be a bűvös tizenháromba a 654 méteres Naszály.

Bizsergető érzés fogott el, amikor arra gondoltam, hogy ez az utolsó csúcs. Nincs több. A kihívás, amit 2019. év elején kezdtem, most véget ér, ha feljutunk a palóc Olümposzra. Ott volt még ez a "ha", szócska, de mivel a hideg idő ellenére a keleti országrészre vasárnapra napsütéses időt jeleztek előre, úgy éreztem, ha csak nincs lezárva az út valahol hóátfúvás miatt vagy nem kapunk defektet az autópályán, és odaérünk Somoskőújfaluba, akkor így vagy úgy, de felküzdjük magunkat a csúcsra. Kora reggel, amikor feltettem a vizet forrni a teának, kicsit úgy éreztem magam, mint egyetemi éveim alatt, amikor elérkeztem az utolsó vizsgához. Nagyon vágytam rá, hogy sikerüljön és zsebemben lehessen a diploma, de egyben rossz érzésem is volt, hogy valami jó most véget ér. Csak rotyogott a lábosban a víz, én meg bámultam ki az ablakon és néztem bele a sötét éjszakába. Persze aztán visszazökkentettem magam gyorsan a valóságba, mert nem volt sok időm indulásig, és mivel helyenként mínusz 10 fokot is mondtak a televíziós időjósok, tudtam, hogy még az autót is ki kell takarítanom a jég fogságából. Nem ábrándoztam hát tovább, gyorsan összeraktam a zsákomat, magamhoz kaptam jó öreg bakancsomat, és siettem ki, hogy mielőbb indulhassak.

Tényleg csípős hideg volt, de ahogyan hajnalodott és az első napsugarak megjelentek a látóhatáron, éreztem, hogy ez egy remek nap lesz. A pályán szinte senki nem volt. Áldott állapot a hétköznapi zsúfoltsághoz képest. Bekapcsoltam a rádiót, ami éppen Queen Bohém rapszódiáját játszotta. Jó hangulatot varázsolt Szárliget környékén a felkelő nap által rózsaszínre festett horizont és a szinte magányos autópálya által nyújtott természetes díszlethez. Nem is rossz - gondoltam magamban - ez akár egy film kezdő jelenetének is elmenne.

Fél nyolckor találkoztunk Petivel a kelenföldi P+R parkolóban. Innen nagyjából két óra alatt értünk a határ menti Somoskőújfaluba, ahol már kék ég és napsütés fogadott minket. Felvettünk mindent, ami meleget adhatott és elindultunk a vasútállomás irányába, ahol meg kellett találnunk a piros jelzést. Szerencsére gyorsan meglett, és a felüljárón át hamar átjutottunk az állomás másik oldalára, ahol a Kilátó utcán mentünk egy darabig, majd fel egy kis utcán az erdőig. Itt valamivel korábban fordultunk jobbra, így a zöld jelzésen kapaszkodtunk fel az első hegygerincre, de egy erős kanyar után déli irányban ez a jelzés is visszavitt minket a határ mentén a csúcsra vezető útra.

Szép idő volt, hideg, de tiszta, szélcsendes nap. Pont megfelelő az utolsó csúcs megmászáshoz. Elég gyorsan felértünk a csúcs előtti emelkedőig, ahol egy kis, a Salgótarjáni Erdészet által fenntartott menedékháznál álltunk meg szusszanni egyet. Innen egy elég meredek emelkedő viszi fel az emberfiát a palócok Olümposzára, de nem szabad meghátrálni, mert olyan csúcsélményben lesz részünk, mely tényleg egyedülálló Magyarországon. Amikor felértünk a csúcsra és felküzdöttük magunkat a kilátó legfelső fokára, elállt a szavunk. A kilátás lenyűgöző volt. Láttuk a Salgói és Somoskői várat, a Bükköt, a Mátrát és a határon túl még a Selmeci-hegység mögül a Tátra csipkézett csúcsai is kikandikáltak. Méltó lezárása volt ez az útnak és a három évnek, amely során bejártam az ország nagy részét. Jártam a Soproni-hegységben és Kőszegi-hegységben a nyugati végeken, a Bakonyban és a Gerecsében, a közép-magyarországi régióban, délen a Mecsekben, a Budai-hegységben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben. Fenn, északon a vulkanikus Börzsönyben, a Mátrában és a Bükkben, és az ország észak-keleti szegletében a Zemplénben. Csodálatos utazás volt, melynek minden pillanata lepörgött előttem, ott a Karancs tetején, és boldog voltam, hogy nemcsak elindultam, de célba is értem. Megérkeztem. Felötlött bennem hányan és kik kísértek egy-egy csúcstúrámon, és hogy néha úgy tűnt, ezt a kihívást az élet bukkanói és nehézségei miatt soha sem fogom befejezni. Nem így lett. Megköszöntem magamban azoknak, akik kísértetek utamon, majd a hegyeknek is, hogy közel engedtek magukhoz.

Volt olyan csúcs, melyet télen farkasordító hidegben, s olyan is, amit nyáron a legnagyobb melegben másztam meg. Előfordult, hogy esőben, máskor meg hatalmas ködben bandukoltam az ismeretlen csúcs felé. Volt melyet családtaggal vagy barátokkal közösen másztam meg és akadt olyan is, melyet csak magamnak tartogattam. Csodálatos kaland volt!

Legyetek ti is a "13 magyar hegycsúcs kihívás" részesei, vállalkozzatok erre a kalandra, mert örökké emlékezni fogtok rá!

Útvonal: Somoskőújfalu, vasútállomás - zöld - zöld/piros - piros/sárga - piros jelzésen a csúcsig és visszafelé a piros - piros/sárga - piros jelzésen a Somoskőújfalu vasútállomásig

Teljesítés ideje: kb. 3 óra

Túratáv: kb. 7 km

Szintemelkedés: 419 m

Szintcsökkenés: 419 m

Szintkülönbség: 838 m

Teljesítés ideje: 2022. január 23.