Arany János: Toldi

Szeptemberre tartogattunk még olvasóink számára egy különlegességet. E mű nem mástól mint a magyar költőóriástól Arany Jánostól származik. A tudatos költőtől, aki hatalmas műgonddal és intellektussal faragta epikus költeményeit. Arany nem írt regényt, mégis alakjait olyan bonyolult lélekrajz mozgatja, hogy úgy érezzük elbeszélő költeményei regényfolyamként ragadnak magukkal. A kortársai által "aranyművesként" is nevezett költőről így ír Szerb Antal: 

"...Arany nem írt regényeket, ahol lélekrajzoló képességei tágabban megvalósulhattak volna. Ha regényt írt volna, a külföld is megismerhette volna fordításokban, és a nagy francia, angol, orosz regény mellett talán a magyar regény különjellegéről is beszélhetnénk... "

A Toldi is ilyen regényes lélekrajz, melyet azt hisszük mindannyian ismerünk, hiszen nincs olyan magyar, aki iskolában nem tanulta volna a hihetetlen erejű hős történetét és nem jutnának azonnal eszébe e sorok, ha rá terelődik a szó:

"Ég a napmelegétől a kopár szik sarja, / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; / Nincs egy árva fűszál a torzs közt kelőben, / Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben." (Arany János: Toldi)

Mégis érdemes újra kézbe venni e zseniális művet, mert több az mint verses "mesebeszéd". Arany János nem mást csinál, mint felfesti a vászonra a magyarság jellemrajzát, a magyar ember legszebb tulajdonságának kiemelésével, mely egyben átka is: a szenvedélyes természettel. Arany a Toldiban megformálja az embert, aki "fenntartás nélkül emocionális természetű, érzéseinek, bánatának, szeretetének, haragos indulatának s lelkének rabja, az ész és józan életszabályok nem uralkodnak rajta." (Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet) 

E szenvedély miatt esik bűnbe hőse, ez tépázza meg, s majd ez is teszi naggyá. S a hősön keresztül eljuthatunk saját természetünk megismeréséhez, saját hibáink megértéséhez. Ez teszi Arany János művét oly értékessé a szemünkben, hiszen az egyéni magyar sorsot ebben a szimbólumban össze tudta foglalni. 

A Toldi már a maga korában is szinte eljutott mindenkihez, és nagy népszerűségre tett szert. Könnyű is szeretni, hiszen a kimért, megfontolt német vagy angol alakok helyett, egy esendő alakot látunk, ki emocionális természete miatt hibázik ugyan, de olyan értékeket testesít meg, melyek e hibák után is felsegítik a földről, tovább viszik az úton, és nem tántorítják el céljától. 

Látjuk a magyar hőst, aki noha szenvedélyes, mégis lovagias és tiszta szívű, s szívének e tisztasága a bujdosás, a farkasokkal való birkózás és a vihar után eljuttatja oda, ahol lennie kell; a király udvarába. Mert mint minden epikus hősnek, neki is el kell buknia ahhoz, hogy felemelkedhessen, neki is meg kell tapasztalnia a mellőzést és kitaszítást, hogy a mellőzöttek és kitaszítottak védelmezője lehessen. El kell viselnie az igazságtalanságot, hogy igazságos lehessen. S végül megtanulhassa, ahogy mi olvasók is, hogy őrizze meg érzelmeit, s kovácsoljon belőle erőt, hogy nemzetének hű megtartója lehessen. 

"Miklós pedig monda: Nem megjövendöltem, / Hogy előbb vagy utóbb bajnok lesz belőlem? / De nem köszönöm azt magam erejének: / Köszönöm azt Isten gazdag kegyelmének." (Arany János: Toldi)