Az idő érték s az értékteremtés idő

Ki lehet spórolni az időt vagy az értékteremtéshez igenis idő kell?

Érdekes dilemma ez akkor, ha egy vállalkozó fejével próbáljuk megválaszolni a kérdést, ugyanis a mai verseny mellett és bizonytalan környezetben nehéz talpon maradni. Ha rövid időn belül nem kezdünk el keresni a vállalkozás alapját adó ötletünkkel, akkor könnyen bukás lehet a vége.

Európában az üzleti vállalkozások fele nem működik tovább 5 évnél és az európaiak 43%-a nem kezdene üzleti vállalkozásba, mert fél a kudarctól. Ez az adat 2019-ben jelent meg, még a koronavírus előtti időkben. Most talán még kevesebben kezdenének vállalkozásba. De sokan nem is vállalják, hogy 3000 méter feletti hegyeket másszanak, vagy, hogy végigjárjak a Kéktúrát. Tehát a kérdés megválaszolásában az nem segít, ha azon gondolkozunk el, hogy a jelenlegi feltételek mellett egyáltalán hogyan lehet sikeres vállalkozást elindítani. Aki mer kockáztatni, akit vonzanak a kihívások, és a problémák megoldására koncentrál, az most sem retten meg. Ahogy a közgazdászok elsuttogják néha, a válságoknak szűrőhatása is van. Egyáltalán nem biztos, hogy annyi vállalkozást kell indítani évente, mint a járvány előtt. Az már lehet, közelebb visz a kérdés megválaszolásához, hogy először elgondolkozunk azon, hogy ez a trauma, ami éri most a világot, eredményez-e általános szemléletváltást? Elhisszük-e, hogy nem lehet idő-és energiabefektetés nélkül értékes dolgot létrehozni? Elhisszük-e, hogy nem elég egy okostelefon és egy-két jópofa poén a hosszútávú sikerhez? Vagy, ha elég is, és még pénzt is hoz a kasszába, attól még nem érték.

Engedjük el egy kicsit a vállalkozói szemléletet, tekintettel arra, hogy nem közgazdász portál vagyunk. Kérdezhetné is az olvasó, hogy mi köze ennek az egésznek a túrázáshoz? Mindjárt megtudod kedves olvasó.

A koronavírus járvány hatásai szerteágazóak. Nem csak egészségügyi, gazdasági, de szociális, kulturális hatásai is vannak. Sok történész pedzegeti, hogy a régmúltban a nagy járványok, természeti katasztrófák vagy háborúk után a világtörténelem más irányt vett, nem ott folytatták, ahol azelőtt abbahagyták. Ha próbáljuk kitalálni, hogy mi jó is lehet ebben az egészben, akkor egy gondolat felötlik előttünk. Külföldre nem mehetünk, nem túrázhatunk sem az Alpok hófödte hegyein, sem a Tátra szép völgyeiben. De itthon, a magyar tájakon, vidékeken járhatunk a szabadban, támogathatjuk a hazai cégeket azzal, hogy az ő termékeiket vesszük, megerősíthetjük magunkat lelkileg a nehézségek leküzdésével, és azt követően, hogy megkönnyebbülve kimondjuk, hogy vége, már más szemmel nézhetünk a világra. S e világban mi legyen a mérce?

A hosszútávú gondolkodás és az értékteremtés. Ezt meg hogy kell érteni?

Kulturális szempontból Japánban a hagyomány tisztelete nagyon fontos és ez adja meg a hagyományokat követő, japán értékeket képviselő helyi cégeknek a fennmaradáshoz szükséges társadalmi elfogadottságot, legitimációt. A japán cégek nem a rövid távú profitra koncentrálnak, hanem olyan társadalmilag fenntartható megoldások kidolgozására, melyek az innovációt összhangba hozzák a hagyományokkal. Ehhez türelem és idő kell, de ez biztosítja azt is, hogy olyan cégek jöhessenek létre, melyek beágyazódnak a társadalom szövetébe és kulturális pozíciót is betöltenek. Ez a pozíció pedig nagyon komoly társadalmi presztízzsel jár. Az emberek többsége azért vásárolja az adott cég termékét vagy veszi igénybe szolgáltatását, mert az olyan értékeket és helyi hagyományokat véd meg, mely a társadalom számára fontos. Ez a "társadalmi vagy közösségi finanszírozás" pedig a védelemért cserében a bajban megmenti az "őrt álló" cégeket, így japánban többszáz évre visszatekintő cégek vannak.

Hát ne féljünk mi sem hinni abban, hogy ha valamire várni kell, ha valamibe időt kell befektetni, az egy idő után meghálálja a rá áldozott időt és a türelmet. S ha az időnket olyan dologra szánjuk, mely mások számára is értékes, s mely nem csak a gyors haszonra koncentrál, sőt azt még időszakosan haszon nélkül is képesek vagyunk folytatni, azt meghálálja nem csak az idő, de a közösség is és később hasznot is terem, és nem csak számunkra.

Így a túrázással sem csak a saját egészségünket, hanem egész közösségünket is szolgálhatjuk, hiszen a szabadban való mozgással, jó egészségünk megőrzésével csökkenthetjük az egészégügy leterheltségét.

A magyar tájakon való kirándulás során pedig a helyi turisztikai szolgáltatások igénybevételével, helyi termékek megvásárlásával támogathatjuk a közösséget.

Álljunk hát készen, és ha eljön az idő, ne féljünk a szemléletváltástól.