Bor, mámor, Balaton (2. rész)

Következő Balaton-felvidéki kalandunk során arra kerestük a választ, hogy a Balaton mennyire forrt össze a jó borok, a finom ízek ígéretével, és miért is töltheti be a "magyar Toszkána" szerepét nem csak a jövőben, hanem már a jelenben is.

Az elmúlt pár évben jelentős fejlődés ment végbe a Balaton régióban, különösen a Balaton-felvidéken. Köszönhetően annak, hogy felismerték e terület olyan különleges adottságokkal rendelkezik, mely nem csak az idényjellegű vízparti nyaralást, hanem az egész éves aktív feltöltődést is lehetővé teszi. S ennek kulcsa nem más, mint a helyi értékek felerősítése, az épített örökség megtartása a táj változatosságának ember léptékű hasznosítása mellett, valamint a gasztronómia és a borkultúra magas szintű művelése. Kirándulásunk során úgy tűnt, sikerült megtartani az aránymértéket és a fejlődés mellett ott van a nyugalom, és az elengedhetetlen könnyedség is.

Utunk ezúttal először a Káli-medencébe, Köveskálra vezetett, és nem kellett csalódnunk. Az oda vezető kellemesen hullámzó, kanyargó autóúton haladva, a kocsiból szemlélve mediterrán táj képe rajzolódott ki előttünk. A kis településre beérve szépen felújított házakat láttunk, minden otthonos és élhető képet festett. Kicsit körbenéztünk a településen, majd folytattuk utunkat a félbevágott vulkánhoz, a Hegyestűhöz, mely Monoszló mellett található.

Autóval fel lehet hajtani egészen a Hegyestű Geológiai Bemutatóhely bejáratáig, ahol a sorompó melletti kasszánál tudunk belépőjegyet váltani, majd a parkolóban biztonságosan parkolni.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik legnépszerűbb látványossága a Hegyestű, mely függőleges bazaltoszlopokból álló sziklafalával azonnal lenyűgözi az ide látogatót. A felénk meredező sziklatömb szerénységre késztet minket elgondolva azokat az erőket, mely e képződményt létrehozták. A vulkáni kürtőből induló tanösvényt követve először egy platóra érünk, melyről már itt szép kilátás tárul elénk a tanúhegyekre.

Tovább haladva a Hegyestű tetejére fel is tudunk mászni, ahonnan háromszázhatvan fokos panoráma gyönyörködteti meg az izzadságot nem sajnáló kalandozót. A tanösvény bejárása után érdemes bemenni a bemutatótérbe is, ahol interaktív kiállításon ismerkedhetünk meg a nem mindennapi geológiai képződmény kialakulásával.

Ha kellően elfáradtunk, akkor pedig mindenképpen ildomos betérni túránk kiindulópontján található étterembe, hogy egy kicsit felfrissítsük magunkat vagy csak, hogy megtöltsük reggel óta korgó gyomrunkat. A Köveskálon található Kővirág étteremnek ugyanis nemhiába van jó híre és pont azt az életérzést nyújtja, melyről cikkünk elején írtunk. A nyugodt, otthonias, de felettébb igényes környezetben helyi alapanyagok felhasználásával készült minőségi ételeket kóstolhatunk. A turógombóc egyszerűen mennyei. Azt hiszem még sehol nem ettem ilyen finomat. Az árnyékos asztaloknál ülve úgy érezheti magát a vendég, mint aki egy nyugodt oázisra tévedt a sürgő-forgó mindennapok sivatagában.

A kellemes halk zene megadja az alaphangulatot, hogy a jó étel után egy bor vagy kávé mellett üldögélve elbeszélgessünk kicsit a világ dolgairól, amit igazán csak egy jó helyen lehet. Ez a lét igazi könnyedsége; Bor, mámor, Balaton.