Dr. Jankovics Marcell: Uttalan utakon
A 2022. évet egy különlegességgel kezdjük el. Sokak által keresett könyv, melyet a legnagyobb magyar túrázók is az egyik, ha nem a legjobb útinaplóként tartanak számon. Ez pedig nem más mint dr. Jankovics Marcell "Uttalan utakon" című műve, mely a magyar alpin irodalom igazi gyöngyszeme. Sajnos új kiadást nem élt meg, így csak könyvtárakban lehet hozzájutni és elolvasni, de nagyon reméljük, hogy egy kiadó majd meglátja ennek a csodálatos műnek az értékét és lehetővé teszi a nagyközönség számára, hogy új kötésben ismét a kezében tarthassa és megismerhesse a benne rejlő magvas gondolatokat.
Jankovics Marcell nem csak kiváló hegymászó, hanem remek író is volt, melyet e művével mindenki számára egyértelművé tett. Kevés hegymászó vagy természetjáró van, aki ily szépen és szemléletesen tudná szavakba foglalni a hegymászás és a túrázás lényegét, s azokat az értékeket, mely e tevékenység magában hordoz.
A hegymászás és a turista mozgalmak történetének ismertetése után így méltatja az alpinizmus pozitív hatásait az író:
"Nincs ugyanis testmozgás, melynek gyorsabb, jobb és általánosabb hatásai volnának, mit a hegymászásnak, mert míg a többi testedzést egyhuzamban csak néhány óráig lehet és szokás gyakorolni, addig egy hegynek megmászása jóval tovább tart; másrészt míg a többi testedzés részlegesen fejleszti az izmokat, a hegymászás igénybe veszi az egész testet. Aki ésszerűen űzi, aránylag rövid idő alatt és nagyobb megerőltetés nélkül edzettségét, szívósságát és nélkülözni képességét olyan tökéletességre viheti, hogy kitartása versenyezhet a legkeményebb vitézekével. A fogékonyság és hajlamosság bajok iránt elenyészik, mintha a lélekerő a testet is immunissá változtatná. (...) És be is válik az örök igazság: mens sana in corpore sano, mert az alpinizmus élteti az elmét, mint mathezis, nemesíti, mint a művészet és szórakoztatja, mint a regény. Így hat ellenállhatatlanul a jellem fejlődésére."
Már e sorokból kiérezhetik az olvasók, hogy itt nem egyszerű útinaplóról van szó, hanem hitvallásról. Olyan bensőséges, közeli kapcsolatra hív minket az író, melyet csak nagy regényekből ismerhetünk. A hegyek nem csak testileg, lelkileg is formálnak minket az ő világában, részünkké, jellemünk alapköveivé válnak. S ezt az elfogultságot nem is róhatjuk fel írónknak, mert rádöbbenünk arra, hogy mi legalább annyira elfogultak vagyunk e csodálatos, kalandos, alázatra és kitartásra ösztönző világgal, mint ő maga. Mert ahogyan rá, ránk is varázserővel hatnak a hegyek: "Talán elfogult voltam ítéleteimben, - csak a hála tehetett elfogulttá, mert hálával tartozom e szép hegyeknek, - ők adták vissza egészségemet és áldott volt minden óra, melyet náluk töltöttem. Amint másokra varázserővel hat a tenger, úgy hatnak énrám a nagy hegyek."
S ami a leginkább kiemeli Jankovics Marcell művét valamennyi útinapló közül, az az, hogy a hegyek iránti elfogultsága mellett két lábbal áll a földön, s pont a hatalmasok között érti meg az örökkévalót, s pont a legyőzhetetlennek tűnő hegyek, értetik meg vele, s egyben velünk is, hogy mily könnyedén legyőzhetőek vagyunk, s ez a felismerés az, ami kapcsolatát a hegyekkel nem álomszerűvé, hanem valóssá, természetessé teszi.
"A Dolomit-csúcsokon sohasem lepett meg az örökkévalóság közvetlen, varázslatos képzete, ellenkezőleg, maga az iszonyú mulandóság tárult itt elém és különösen a Corda da lago ormán jutott eszembe, hogy mindeneknek, a karcsú ormoknak is meg vagyon írva a sorsa a természet könyvében: "Por és hamuból lettél és azzá leszel."
Jankovics Marcell nem volt influenszer, nem voltak olyan sikerei, melyekkel a korabeli újságok címlapjaira kerülhetett volna, de igazi hegymászó volt, aki megértette a hegyek között az élet törvényszerűségeit és ezt el is tudta mondani, úgy hogy minket olvasókat szíven is találjon vele. Hatása ma már halványulóban, de ha méltánytalanul elfeledett műve ma ismét a felszínre törne, sok fiatal számára adhatna olyan példát, melyet érdemes követni.