E. Tarle: Napóleon

A Csontváry képregény, mint kitekintő után jöjjön a márciusi szépirodalmi könyvajánlónk, ami igazi klasszikus. Noha a mű egy történész tollából származik, az megállja a helyét a szépirodalom világában is, mégpedig azért mert az író nem csupán a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezérének, államférfijának történelmi portréját festi meg benne, hanem a küzdő, kételkedő embert is, aki nem csak a világgal, de önmagával is csatákat vív. Megismerjük az utat, ami a sikeres hadvezért a császári címig, majd Európa meghódítása után, árulásokon keresztül a bukásig, végül pedig a száműzetésig visz. Hihetetlen út, hihetetlen történet, hihetetlen példákkal. Főleg a mai korban, amikor mindent megkérdőjelez a ma embere, érdemes elgondolkozni, azon, hogy miért lehet vajon az, hogy amikor az orosz hadjárat után Napóleon Franciaország felé próbálta visszajuttatni legendás Nagy Hadseregének megmaradt részét, mely már éhezett, elcsüggedt és reményvesztett volt, egy merénylet során - melyet kozák lovasok próbáltak sikerre vinni ellene - katonái habozás nélkül életüket feláldozva védelmére keltek.

Napóleon rengeteget gyakorolt és olvasott, viszont nagyon kevés alvással is beérte. Azt tartotta azonban, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy értéktelen könyveket olvassunk, ezért csakis zseniktől vagy géniuszokról szabad olvasni. Azt hiszem, hogy ez a róla készült könyv, az ő ítélete szerinti is megállná a helyét. Sokan sokfélét írnak Napóleonról, zsenialitása azonban elvitathatatlan, és ahogyan ez a hősöknél lenni szokott, hősiességük a nehézségek árnyékában előtörő alkotóerejükben, nem pedig erkölcsi tökéletességükben nyilvánul meg. Napóleon pedig igazi hős volt, mert nem csak bártor és kivételes stratégiai érzékkel megáldott katona volt, hanem emellett a jövőbe látó érzékkel mert döntéseket hozni, és a szerint cselekedni, mint amikor például a francia forradalom elfajzásait le kellett törni és rendet kellett teremteni, majd amikor a francia és egyben európai modern jogrend alapját képező Code Civilt is megalkotta.