Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Októberi könyvajánlónkat most pótoljuk. Késedelmünket talán megbocsátják olvasóink az ajánlott műre tekintettel. Aki ismeri Cyrano de Bergerac lovag történetét, az biztosan egyetért azzal, hogy Rostand drámájára megéri várni. Sőt, akár többször is elolvasni. Nemhiába lett a maga korában világsiker és nemhiába játsszák azóta is nagy sikerrel színpadon, készült belőle híres színészek közreműködésével játékfilm. S hogy mi a sikere titka, mely a sok kritika ellenére napjainkig megőrizte nekünk ezt a klasszikust és miért nyúlnak ma is bátran hozzá rendezők, és miért tudnak a művészek a lovag szerepébe bújva ritkán látott katarzis kiváltani a nézőkben?  Erre egyszerű a válasz: azért, mert a legelemibb emberi érzésekről és értékekről szól ez a történet; barátságról, hűségről, féltékenységről, árulásról, és szerelemről. Ez a mai ember számára kissé giccsbe hajló szerelmi történet attól nagyon igazi, hogy nem a várakozások szerint alakul, nem úgy, ahogyan a filmekben látjuk, hanem ahogyan a való életben is találkozhatunk vele. 

És a hős, noha talán mindent elveszít, mit csak elveszíthet, haláltusájában egy mégis megmarad neki, mi számára a legfontosabb: a becsülete.      

"Kitéptétek kezemből a babért. /A rózsát, mindent, ami kincset ért! /Vigyétek hát ... De valamim maradt, amit irígység, csúf rosszakarat / Nem vehetett el!... Ezt ma este még / Ha majd előttem föltárul az ég / S jó Istenemhez felszállok a mennybe:  /Magammal tisztán, tündöklőn viszem be. / Mert foltja nem volt egy parányi sem... / És ez gazok... / Ez?... / A becsületem!" (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac)