Fekete István: Tüskevár

Az ajánlott könyvünk nem más mint több mint ötven éve elhunyt Fekete István által írt ifjúsági regény, a Tüskevár.

Sokan nem tudják, hogy Fekete István elsősorban nem ifjúsági író volt, noha legnépszerűbb műveinek tényleg ifjúsági regényei mint a Vuk és a Tüskevár tekinthetőek. Ennek azonban történelmi okai vannak, ugyanis Fekete István 1945-ig "komoly" írónak számított és nagy ígéretként tekintettek rá. 1939-ben elnyerte a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda szépirodalmi pályázatának első díját a Zsellérek című regényével. A bontakozó írói pályát azonban derékbe törte a kommunista hatalomátvétel és Fekete István pont a Zsellérek miatt került tiltólistára. Így lett a zseniális író ifjúsági regényíró, de e műveiben is mély igazságokat rejtett el Fekete István. Egy ilyen részlet a Tüskevárból:

"És elgondolkodott - íme, a vizeknek is megvannak a maguk ragadozói. Itt is otthonosak a fogak és körmök, mint a karmok s a horgas, tépő csőr a levegőben. Itt is csak az erős, csak az éber marad meg, életrevalóságát átadva az utódoknak. A többi elpusztul, a többi nem más, mint élelem. A héja, karvaly, sólyom tévedhetetlenül azt a madarat vágja ki a csapatból,amelyik legrosszabbul repül, amelyik leggyengébb, amelyik legkevésbé tud vigyázni magára.A róka a legbámészabb nyulat fogja meg, a farkas az elkódorgott bárányt s a harcsa, csuka, süllő - s a vizek többi ragadozói - azokat a halakat, amelyeknek valamelyik érzékszerve rosszabbul működik, mint a többié. És ez a szelektáló válogatás könyörtelenül igazságos saját fajukkal, sőt saját gyermekeikkel szemben is, mert azokat éppen úgy elkapják, mint az idegeneket. Sőt, a hatalmás csukaasszonyság, párzás idején felébredve a szerelem bódulatából, úgy bekapja a kisebb termetű férjet - ha nem vigyáz magára -, hogy annak csak a derék hitves gyomrában van ideje gondolkodni az élet és szerelem változékonyságáról.Hála Lovassynak, Gyula már értesült ezekről a dolgokról, és tudja, hogy a hasznos és káros megállapításokkal vigyázni kell, és hogy a ragadozók sokszor bizony nagyon hasznosak, viszont a békés halak lehetnek haszontalanok, sokszor károsak is. A süllő például ragadozó. Csak húst eszik és csak élőt. Elsősorban küszt, ezt az értéktelen, békés kis halat, és így lesz az értéktelen küszhúsból nagyon értékes süllőhús. Majdnem ugyanezt teszi a csuka is, ámbár ez már nem válogat. Elkapja a békát, kis vadrécét, vízipatkányt és - ha veszélyben van - Tutajosunk ujját is. A természet bölcs, de könyörtelen. Ami van, annak kell is lennie, és az egyensúly megbontása csak rövid ideig lehetséges. Ez nem volt másként soha, és nem is lesz másként soha. Ha elszaporodik a pocok meg az egér, megjelennek a vércsék és ölyvek és sáskajárás idején a pásztormadarak. Az ember néha belenyúl a természet rendjébe a saját hasznára, de ez is csak akkor lesz tartós, ha a változtatásban a természet feltételeit elfogadja, és a számára hasznos túlszaporított állatok természetes életfeltételeit biztosítja."